Kérdés

Helyes dolog keresztény embernek politikai tisztséget vállalnia?

Válasz

Ez egy olyan kérdés, mely sokszor heves indulatokat vált ki. A Bibliában nem találunk semmilyen hivatkozást, mely arra utalna, hogy helyes-e a keresztény hívőnek politikai tisztséget vállalnia vagy sem. Rendelkezésünkre állnak azonban olyan bibliai vezérelvek, melyeket ezen kérdés eldöntésénél is bátran alkalmazhatunk. Mielőtt bárki is arra szánja magát, hogy politikai pályára lépjen, jól teszi, ha imádkozik ezen bibliai elvek felett és arra kéri Istent, hogy mutassa meg életére vonatkozó akaratát.

Kevés kétség fér csak hozzá, hogy azon országok, melyeknek polgárai szabadon választják vezetőiket, egyben a legszabadabb országok közé tartoznak. A keresztények Földünk számos országában állandó elnyomás és üldözés elszenvedői. Országuk kormánya gyűlöli hitüket, és minden eszközzel igyekszik elhallgattatni őket. Nekik esélyük sincs leváltani kormányukat. Ezek a hívek sokszor életveszélynek vannak kitéve, mikor Jézus Krisztus evangéliumát hirdetik, mikor egyszerűen továbbadják az örömhírt. Más országokban élő keresztényeknek megadatott, hogy szabadon szólhassanak, és vezetőiket szabadon válasszák anélkül, hogy saját-, vagy családjuk épségét, bárki is fenyegetné. Az ebben rejlő lehetőség egyben nagy felelősséget is hordoz magában.

Az általunk választott vezetőknek nagy hatalmuk van szabadságunk felett. Dönthetnek amellett, hogy megvédik az állampolgárok szabad istentisztelethez-, és az evangélium terjesztéséhez való jogait, vagy éppen korlátozzák azokat. Vezethetik nemzetüket a helyes úton, vagy egyenesen bele az erkölcsi pöcegödörbe. Minél több elkötelezett keresztény ember dolgozik az államigazgatásban – akár alacsony, akár magas szinten – annál nagyobb az esélye annak is, hogy ezeket a szabadságjogokat megőrzik. A politikában szerepet vállaló keresztény hívő azokat a kulturális változásokat is beindíthatja, melyekre sokszor olyan égető szükség van. Az ilyen fellépésnek jó példája William Wilberforce 19. századi angol politikus esete, aki évtizedeken keresztül kampányolt kora nagyban virágzó-, és nem kevésbé gyalázatos, rabszolgakereskedelme ellen, amit végül siker koronázott. Nevére a bátorság, és a keresztény értékekhez való ragaszkodás őrzőjeként emlékeznek.

Van azonban egy régi mondás, mely szerint a politika egy mocskos üzlet. Még a legjobb szándékú politikusok is ki vannak téve annak a veszélynek, hogy egy meglehetősen nagy hatalommal bíró rendszer könnyűszerrel korrumpálja őket. A politikai tisztséget betöltő embereket, kiváltképpen a magas pozícióban lévőket, mindig körülveszik olyan emberek, akik azt remélik, hogy saját ügyüknek sikerül megnyerniük az adott tisztségviselőt. Ahol a pénz és a hatalom összpontosul, ott a kapzsiság és a mohóság sincsenek messze. E világ politikai intézményeiben dolgozó keresztények valóban nagy veszélynek vannak kitéve, így különösen ügyelniük kell arra, hogy bár (még) ezen a világon élnek, mégse legyenek részesei ennek a világnak (utalás Jézus főpapi imájára – a fordító megjegyzése). Talán az élet semelyik más területére nem igaz annyira, mint a politikai életre, hogy „a jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság” (1.Korinthusbeliekhez 15:33).

Jézus Krisztus teljesen világosan hozta tudtunkra, hogy az Ő királysága nem e világról való (János 18:36). Az Ő országa nem kötődik semmilyen politikai rendszerhez vagy nemzeti kormányhoz, és nyilván nem is függ azoktól. A keresztény embernek első sorban a szellemi világgal kell foglalkoznia, nem pedig az elmúló anyagi világunkkal. Ezt szem előtt tartva semmi gond nincs azzal, ha a keresztény hívő politikai tisztséget vállal, azt azonban sosem felejtheti, hogy első sorban Jézus Krisztus nagyköveteként-, és nem egy adott kormány megbízottjaként működik itt a földön. Ez ugyanis az elsődleges munkaköri feladatunk. Célunk mindenkinek hirdetni, hogy Jézus Krisztus áldozata által békességre találhat Istennel (2.Korinthusbeliekhez 5:20).

Mit mondhatunk tehát, helyes dolog a keresztény hívőnek politikai tisztséget vállalni? Egyes keresztények számára ez fatális tévedés volna, másoknak pedig éppen a politikában lenne a helyük. Végső soron ez egy olyan személyes döntés, amiben csak Isten tud jó tanácsot adni. Jól tesszük tehát, ha az Ő arcát keressük imában, hiszen Ő — a Szavához hűen — mindenkinek bölcsességet ad, aki csak kéri azt Tőle (Jakab 1:5). A keresztény politikusoknak jó emlékükbe idézniük, hogy az első az Úrban végzett szolgálatuk kell legyen, nem pedig a minisztériumi bokros teendők. Pál apostol azt mondja Isten Szent Lelke által, hogy bármit teszünk, Isten dicsőségére tegyük, és ne a saját dicsőségünket keressük (1.Korinthusbeliekhez 10:31; Kolossébeliekhez 3:17). Kereszténynek csak úgy érdemes politikai tisztséget vállalnia, ha Isten dicsőségére hűen el tudja majd látni az ott rá várakozó feladatokat, továbbá ha nem kell felrúgnia keresztény elveit.