Kérdés

Mit jelent a sekina dicsősége?

Válasz

Maga a sekina szó egyszer sem fordul elő a Bibliában, a mögötte meghúzódó koncepciót viszont nagyon is megtaláljuk soraiban. Ezt a Biblián kívüli (extra-biblikus) kifejezést zsidó rabbik alkották abból a héber szóból, mely az „Isten lakozást vesz”, „Isten jelenléte” jelentéssel bír. A szó tehát isteni látogatásra, Isten jelenlétének földi lakozására vonatkozik. A sekina legelőször akkor nyilvánult meg, mikor a zsidók az egyiptomi kivonulás során Szukhót városát maguk mögött hagyták. Erről így olvasunk pontosan: „És elindulának Szukhótból és táborba szállának Ethámban, a puszta szélén. Az Úr pedig megy vala előttök nappal felhőoszlopban, hogy vezérelje őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nékik, hogy éjjel és nappal mehessenek. Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől” (2.Mózes 13:20-22).

Mózes második könyvének hű bizonysága szerint Isten felhőoszlopból szólt Mózeshez, mikor afelől biztosította őt, hogy jelenléte nem fogja elhagyni őket, és hogy Ő személyesen megy választott népe előtt (33.fejezet). A 11. igevers tanúsága szerint Isten „színről színre” beszélt Mózessel a felhőből, mikor azonban Mózes arra kérte Őt, hogy mutassa meg neki dicsőségét, akkor Isten így válaszolt neki: „Orczámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén” (20.vers). Azt mondhatjuk tehát, hogy Isten dicsősége fedve maradt az ember előtt. Mózes csak úgy szemlélhette Isten dicsőségét, hogy az Úr egy szikla hasadékában rejtette el őt, áthaladva kezével betakarta, és csak hátulról, elvonultában láthatta Őt. Mindez egyértelműen arra utal, hogy a testben lévő ember számára Isten dicsősége egyszerűen túl hatalmas, mint sem hogy azt élve elviselhetné. Erről tesz több próféta is bizonyságot, mikor mennyei látomásban Istent szemlélhetik (szellemben elragadva), és félelemtől remegve meg vannak győzödve róla, hogy biztosan meg kell halniuk, hiszen szemeik látták Isten dicsőségét.

Isten szemmel látható megjelenését nem csak az izraeliták, hanem az egyiptomiak is látták: „És lőn hajnalkor, rátekinte az Úr az Égyiptombeliek táborára a tűz- és felhő-oszlopból és megzavará az Égyiptombeliek táborát. És megállítá szekereik kerekeit és nehezen vonszoltatá azokat. És mondának az Égyiptombeliek: Fussunk az Izráel elől, mert az Úr hadakozik érettök Égyiptom ellen” (2.Mózes 14:24-25). Isten sekina dicsősége messze elég volt ahhoz, hogy menten meggyőzze Izráel ellenségeit, hogy az Ő hatalmának nem érdemes ellenszegülni.

Az Újszövetségben már annak lehetünk tanúi, hogy maga Jézus Krisztus lett Isten dicsőségének, azaz Isten Szent Lelkének, temploma. A Kolossébeliekhez írt levél 2:9 igerész világosan kimondja, hogy „…Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg”. Jézus Krisztus igaz bizonyságot tesz, mikor azt mondja Filepnek, „Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? a ki engem látott, látta az Atyát” (János 14:9). Az Úr Jézus Krisztusban, azaz a Szentháromság második személyében, Isten szemmel látható manifesztációját (megtestesülését) láthatjuk. Annak ellenére tehát, hogy Isten dicsősége el volt fedve Benne, Jézus Krisztus maga Isten földi megjelenése. A gyülekezet sátorához hasonlóan, ahol Isten jelenléte egy szövetből készült sátorban lakott (a jeruzsálemi Salamoni templom megépítése előtt), jelenléte lakozást vett egy húsból készült testi sátorban is, Aki nem volt más, mint Jézus Krisztus. „Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos!” — mondja a Szent Lélek az Úr Jézusról Ézsaiás prófétán keresztül (Ézsaiás 53:2). A mennyben azonban már teljes dicsőségében fogjuk látni az Atyát és a Fiút trónolni, és a sekina már nem lesz többé elfedve szemeink elől (1.János 3:2).