Jó ötlet az evangelizációs randi? Képes Isten az evangelizációs randit is országának növekedésére használni?

Az evangelizációs randi kifejezése azt a modern elképzelést takarja, mely szerint a hívő keresztény azzal a kifejezett céllal randizik egy világi nem hívő személlyel, hogy őt Jézus Krisztushoz vezesse. Míg Isten képes társas viszonyainkat is országának növekedésére használni, a Szentírás irányelvéhez igazodva jól tesszük, ha életünk legmeghatározóbb emberi kapcsolatait más hívő emberekkel kötjük.

A legfőbb nehézség, ami az evangelizációs — vagy más nevén missziós — randizás bibliai vizsgálatának gátját szabja az a tény, mely szerint a mai fogalmaink szerinti randizás teljesen ismeretlen volt a bibliai időkben, de még jóval utána is. A legtöbb házasság előre leszervezetten köttetett. Napjainkban azonban a randizásra sokszor a házassághoz vezető útként tekintenek, így ha a randevút a házasság előszobájaként értelmezzük, akkor már alkalmazhatjuk rá a házasságra vonatkozó elvek egy részét is.

A Biblia határozott tanítása szerint ne köttessék házasság hívő és nem hívő felek között. A Korinthusbeliekhez írt első levél 7:39-es igerészében Pál apostol ezt a rendelést hagyja az özvegyekre:

„…szabadon férjhez mehet, a kihez akar, csakhogy az Úrban”. Pál apostol azt hangsúlyozza itt, hogy az új házasfél az „Úrban” legyen. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy az adott személy csak keresztényt vegyen el.

Pál apostol így folytatja: „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?” (2.Korinthusbeliekhez 6:14). A Szent Lélek ezen kijelentése mögött meghúzódó bölcsesség úgy foglalható össze, hogy a hitetlen felebarátainkkal való szoros viszony hitünk elgyengüléséhez vezet. A hitetlen embertársunkkal folytatott romantikus viszony, mintegy meghívóul szolgál a bajnak az életünkbe. „Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok” (1.Korinthusbeliekhez 15:33).

Mi a helyzet tehát azokban az esetekben, mikor a hívő és nem hívő ember randevúja során a nem hívő fél újonnan nyert hit által elfogadja Jézus Krisztus megváltásának ajándékát? Ilyenkor természetesen mindig Istennek adunk hálát. Azonban annak a ténye, hogy Isten úgy döntött, hogy ezt a társas helyzetet használja fel az illető megtérítésére, még messze nem jelenti azt, hogy az evangelizációs randi általában is bölcs gyakorlat volna, vagy hogy bármiféle bibliai alapja lenne. Az igazság valójában az, hogy ez a szellemi fegyvernek látszó eszköz sokkal többször sül el visszafelé, azaz sokkal több esetben fordult már elő az, hogy a missziós randi folyamán épp a hívő adta alá a bibliai meggyőződésének fontosságát, mintsem hogy a nem hívő fél tért volna meg. A legnemesebb szándékok ellenére is azt kell mondanunk, hogy az evangelizációs randi igen problematkus, főleg hogy sokkal hatékonyabb lehetőségei is vannak nem hívő embertársaink elérésének. Bölcsen tesszük tehát, ha tartjuk magunkat Isten Igéjének azon irányelvéhez, mely szerint hívőként kizárólag hívővel keressünk házasságot, így a házasság előszobájaként érthető randevút is.

[English]

---

[Vissza a magyar oldalra]

Jó ötlet az evangelizációs randi? Képes Isten az evangelizációs randit is országának növekedésére használni?